A buszunk reggel 7 órakor indult Ózdról, Miskolcon át, a Hernád Völgyén keresztül, míg el nem értük az első úti célunkat Szlovákia második legnagyobb városát, Kassát. A magyar-szlovák határt Tornyosnémetinél léptük át. Leszálláskor, a városba megérkezve megcsapott minket a hideg szeles idő, viszont hétágra sütött a nap, ami fokozta kedvünket az így is izgalmas kirándulásra.
Első állomásunk az Erzsébet Székesegyház volt (más néven a Kassai dóm). Az idegenvezetőnk először az altemplomba azaz a „Rákóczi Kriptába” vezetett minket. Az altemplom lejárata a templom északi oldalán található, ahová egy szűk lépcső vezetett le. A lépcsővel szemben három szarkofágot láthattunk: a középső II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Rákóczi József bronzkoporsóját rejtette, a bal oldaliban Sibrik Miklós udvarmestert, a jobb oldaliban gróf Eszterházy Antalt helyezték örök nyugalomra. A lépcső lejáratától jobbra, Eszterházy szarkofágja mellett gróf Bercsényi Miklós és második felesége, Csáky Krisztina nyugszanak. A nagyságos Fejedelem sírjánál, iskolánk nevében koszorút helyeztünk el megemlékezésünk és tiszteletünk jeléül. Ezután a gótikus stílusban épült plébániatemplom következett, ahol megcsodálhattuk a páratlan pompával, és szépséggel rendelkező Fő oltárt (ami 12,5méter magas, nyitott szárnyakkal 8,1 méter széles), valamint a mellékoltárokat, a nyugati főbejáratot, az Északi kaput, és a Déli kaput.
Kasán második állomásunk a Rodostó- ház volt. Ez egy Rákóczi emlékhely, annak a háznak egy másolata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben kényszerült leélni hátralevő életét. Az idegenvezető hölgy volt az első élményem: nyelvjárásban beszélő, Szlovákiában élő magyart hallgatni, amit eleinte megmosolyogtunk iskolatársainkkal, de rövid időn belül feledésbe merült ez a váratlan észrevétel, mikor a hölgy buzgón és kedvesen mutatta be nekünk melyik szoba mit is rejt. Nyolc helyiség volt megtekinthető. Az I. ismertette velünk Rákóczi Ferenc életét, mozgalmát, illetve képek mutatták be a fejedelemséget, és annak családtagjait. A II. bemutatta a Rákóczi és társainak hazaszállítását és a hozzá kapcsolódó emléktárgyakat (pl.: érméket, képeslapokat). A III. teremben Bercsényi Miklós házának részleteit vehettük szemügyre. Következett a IV. terem, ahol a kassai Rodostói házépítésről készült képeket fedezhettük fel és egy makettet, Lux Kálmán tervei alapján. Az V. helyiségben volt megtekinthető a Rákóczi Család Galériája, valamint a fejedelem személyes tárgyai. A VI. terem korabeli török berendezéseket rejtett, itt egy videó felvételt néztünk meg, amit 1906-ban készítettek az újratemetésről. A VII. szoba a rodostói kápolnából származó emléktárgyakat foglalta magába, végezetül pedig a VIII. terem, ahol egy eredeti ebédlő található, melyet minden bizonnyal maga Rákóczi keze által készülhetett.
A Rodostó- házat végigjárva ismét a buszra szálltunk, és útnak indultunk Rozsnyó felé. A buszút alatt Dr. Kankulya László tanár úr mondhatni „idegenvezetőnként” hívta fel folyton figyelmünket a különböző látványosságokra, mint például a Tornai várromra, a festői Szádelői völgyre, illetve Krasznahorka –tragikus sorsú- várára.
Miután megérkeztünk Rozsnyóra, a diákok kaptak ¾órányi szabad időt, így köztük én is és ízelítőt nyerhettem a mai szlovákiai valóságból.(?) Egyszerre ért minket hideg és meleg zuhany egyaránt. Voltak hazafias felvidéki magyarok, akik örömmel fogadtak minket, és büszkén hirdették a magyar nyelv fontosságát, a haza szeretetét és igencsak érdeklődtek felőlünk, Magyarország mely részéről is „látogattuk meg őket.” Ezzel szemben, volt alkalmunk „ igaz „ szlovákokkal is „értekezni” még ha szó szerint nem is beszéltünk egy nyelvet, és igencsak éreztették velünk ellenszenvüket. ( bár azért itt is akadtak segítőkész emberek, még ha nem is értettünk egymással szót, de a „jelbeszéd” és a mutogatás eredménnyel párosult.)
Miután letelt a szabadidőnk, megkezdődött a Főtéren a Csemadok általi március 15. alkalmából szervezett megemlékezés. Két helyszínen került sor erre a megindító előadásra.
Az első helyszín a Petőfi emléktáblánál volt, ahol az emlékezés koszorúit helyeztük el majd a Kossuth szoborhoz indultunk ahol pedig Hrubík Béla úr (a Csemadok OT elnöke), igazán példás, mélyreható beszédet tartott. Személy szerint nekem nagyon tetszett, nem egy szokványos típusú, hanem egy érzelemgazdag, gondolatilag jól megválogatott, őszinte mondatok töltötték be azt a teret, és az emberek szívét. A tömeg arcából és tekinteteikből ítélve, nem csak én éreztem ezt ezek alatt a csodás gondolatok alatt. Végezetül pedig az ünnepi megemlékezés fénypontjaként, minden település két képviselője (köztük a miénk is) letették koszorúikat, így megemlékezve 1848. március 15. hőseire. A megemlékezés után buszra ültünk és a Sajó völgyében elindultunk hazafelé. Bánrévénél léptük át a határt és közben az jutott eszembe, hogy meg kéne köszönni mindnyájunk nevében a Rákóczi Szövetségnek azt, hogy anyagilag támogatta felvidéki utunkat. Kedves Szövetség : köszönjük szépen ! Lejegyezte: Koós Renáta, az Ózdi József Attila Gimnázium tanulója

[nggallery id=201]