A felvidéki magyarsággal ünnepeltünk március 15-én


Az elmúlt évekhez hasonlóan, ebben az évben is részt vettünk a Rákóczi Szövetség által rendezett megemlékezésen. A buszunk reggel 9 órakor indult a József Attila Gimnázium elől, 36 fővel és két kísérőtanárral.

Első állomásunk a krasznahorkai vár volt, ahol sok értékes percet töltöttünk együtt a csapattal. Itt megismerkedtünk a vár történetével. Megtudtuk, hogy a várat a Csetneki és Máriássy család építtette a XIII. század elején. Később a Bebekek vették át az uralmat és bővítették ki, és őket az Andrássy család követte.

A vár bejáratánál található Lánchidunk egy darabja, amelyet egy közeli vasöntödében állították elő. A vár körbejárásával sok történelmi pillanatot idézhettünk fel és az ablakból kitekintve gyönyörű panoráma ragadta magával figyelmünket.

A vár berendezése többnyire a XVIII. századból származnak, melyek leginkább Velencéből, Bécsből és Magyarország egyéb kastélyaiból valók. Érdekes volt, hogy a székek nem voltak egy magasságban az akkori tanácsteremben, ezzel is kifejezték az egybegyűltek egyenjogúságát, hiszen az eltérő magasságú férfiak feje a székre ülve egy vonalba került. A falakat a várban élő személyek portréi díszítették (vagy azok rokonai). Ezek között ott volt: Festetics Mária, Andrássy család több tagja, Mária Terézia, Lotharingiai Károly és fiuk II. József.

Az alsó szinten láthattuk a vár börtönét és fegyvereket, valamint kínzóeszközöket a korai XVIII. századból. Végül Franciska halottas kocsiját majd néhány Andrássy sírját vettük szemügyre. Délben mikor végeztünk, közös képeket készítettünk a csoporttal a vár előtt.

Ezután kétórás szabad program következett, amelyet Rozsnyó utcáin tölthettünk el. Jártunk a főtéren és az azt körülvevő utcákban. Itt lehetőségünk nyílt arra, hogy megebédeljünk és várost nézzünk.

Háromnegyed háromkor gyülekezett a csoport a Petőfi-emléktáblánál, ahol 3 órától kezdődött az ünnepi műsor. Elsőként a Szlovákiában létesült magyar gimnázium tanulói mondtak verset, majd közülünk a József Attila Gimnázium egyik tanulója Szabó Márk adta elő Wass Albert egyik megható versét.

A prózai műsorszámok után egy dal következett, majd pedig  a helyi vegyes kórus népdalai alatt elkezdődött a koszorúzás.

„Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.”

A rozsnyói főtéren lezajlott megemlékezés után mindenki átvonult a Kossuth szoborhoz. A szobor előtt Bugár Béla, a szlovák parlament alelnöke és Köteles László mondott beszédet.
Ezután egy 70 éves bácsi – régi vágyát valóra váltván- a Nemzeti Dalt szavalta el. Úgy gondoljuk ez mindenki számára egy megható pillanat volt. Az ünnepség rendben zajlott, jó volt látni a Felvidéken élő magyarokat. Sokan könnyekig hatódtak a kisebb tömeg láttán.  A műsor alatt újra Kossuth-dalok hangzottak fel, majd megemlékeztek gróf Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról.

A koszorúzás végén együtt énekeltük a Himnuszt és a Szózatot. Csoportunk több tagja is adott interjút arról, hogy mit is jelent számunkra március 15., a forradalom ünnepe.

Véleményünk szerint ez a jeles nap rendhagyó történelem óraként is szolgált, mindemellett erősítette nemzeti identitásunkat. Hazafelé a busz magyar daloktól zengett, kellemes érzéssel töltött el minket, hogy itt lehettünk.

Csoportunk tagjai mind pozitív élményekkel gazdagodtak, tértek haza. Ezt a hagyományt a későbbiekben is szeretnénk folytatni.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek és tanárainknak, hogy a mindennapi munka mellett  még ilyen értékes rendezvények szervezésével is foglalkoznak.

[nggallery id=81]